Varázslat

Négy évszakos égi jelenlét

Ebben a bejegyzésünkben a négy évszak égi csodáiról olvashattok: melyik csillagkép, melyik évszakban csillan fel az égen, mik a régies megnevezései és melyik segíti a tájékozódást.

A  tavaszi csillagképek

Az egyenlítő övezetében és attól északra kevés fényes csillag van, de a déli szélességnél  az egyik leggazdagabb égi táj terül elénk. Északon a Nagy Medvéből (Ursa Maior) ismert hét csillagnál kezdjük a tájékozódást, magyarul
a “Göncölszekér” vagy más régies nevén a Tündérkirályné csillagainál.

Régi magyar nevein még: a Kincső szekere, Döncöl szekere, Bence szekér, Illés szekere”

Az Oroszlán (Leo) csillagkép a sarló vagy a megfordított kérdőjel formájáról ismerhető fel. Legfényesebb csillaga a Regulus, mely az ekliptikán fekszik. 

Ha a Göncölszekér rúdját ívben meghosszabbítjuk az Egyenlítőig, akkor abban
az irányban az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép narancs színű Arcturus csillagához jutunk. Az Arcturuson túl, az egyenlítő alatt követve az ívet a Szűz (Virgo), más régi nevén Szárnyas, Leányszemű csillagképnek a Spica (Nyárs) csillagát láthatjuk meg. A Regulus, az Arcturus és a Spica csillagok tavaszi tájékozódási háromszöget alkotnak. 

A háromszög alatt végigvonul a Északi Vízikígyó (Hydra) csillagkép, amelynek feje a Rák (Cancer) csillagképre néz.

Az Északi Vízikígyó (Hydra) és a Szüz (Virgo) csillagképek között látható a Holló (Corvus) régies nevén: Árvadorkaszerencséje, mellette pedig a Serleg, Kehely (Crater) csillagkép. Az Északi Vízikígyó (Hydra) alatt helyezkedik el a Farkas (Lupus) és a Kentaur (Centaurus) csillagkép.

A nyári csillagképek

A Tejút avagy régiesen: az Istenútja, Lelkekútja, Mönynyég, Hadakúta, Fejérköz, Éjjelikegyelet, Égútja, Hajnalhasadék, Hajnalszakadék, Csörszárka, Istenbarázdája, Országút, Szent Mihály útja,  Részögembör útja, Tündérek útja, járása, Szalmahullajtó út, Fejérárok, Tündérút, Kerekudvar, Istenbarázdája, Szomásút, Madarak útja, Csillagösvény, Hadak Ura, Életfának ömledéke, folyama az égnek ebben a részében jó támpontot nyújt a csillagképek kereséséhez.

Ahogy a költő is megfogalmazza a bujdosó Toldi lelkiállapotának leírásánál:

„Fölnézett az égre, az országútjára;
Keservesen gondolt bujdosó voltára;
S mint amely madár van elröppenõ félben,
Úgy tett a reménység hervatag szivében.”          

Arany János: Toldi

Elsősorban a fényes Tejút oszlopát, Vega-Deneb-Altair csillagokból álló háromszögét keressük meg az északi félgömbön, nyári tájékozódási támpontnak. Közvetlen közelében kitárt szárnyakkal dél felé repül a Tejút mentén a Hattyú (Cygnus), vagy ősi magyar nevei szerint: Körösztcsillag, Háromhadnagycsillag, Hadvezető, Hadhajtó, Nászvezetőcsillag, Sereghajtó, Vezércsillag, Vőfélcsillagok, Vőlegénycsillag, Zászlótartócsillag.

A Sas (Aquila) csillagképben lévő Altair mindkét oldalán található halványabb csillagok alakzatai emlékeztetnek a Nimród (Orion) három övcsillagára. Az Altairtól északra látható és található a Delfin (Delphinus) avagy magyar ősi nevein, a Hálócsillag, Kiskereszt.

Az őszi csillagképek

A tájékozódást a “Pegazus (Pegasus) négyszögén” régiesen Halászcsillag, Pálinkásasszon, Nagytátos,  Részögösasszon és az Androméda alfa csillagával kezdjük.

Az Andromedától délre két csillag található a Háromszög (Triangulum) vagy régies neve Szögeletcsillag és a Kos (Aries). A Pegazus (Pegasus) négyszögének délkeleti sarka a Halak (Pisces) V alakú alakzatáig ér. A Bak (Capricornus) amely az ekliptikán fekszik a Pegazus (Pegasus) háromszögletű “fejétől” nyugatra. A Halak (Pisces) csillagkép V betűje pedig a terjedelmes Cet (Cetus) csillagkép közepe felé mutat. A déli félgömbön a Déli Halat (Piscis Austrinus), a Formalhautot és a Darut vagy régies neve Darvakvezére (Grust) valamint az Eridanuszi folyó (Eridanus) csillagképben az Achernart találjuk meg, melynek közelében van a Főnix (Phoenix) csillagkép is.

A téli csillagképek

Télen igen könnyen lehet tájékozódni az égen.

Az uralkodó csillagkép a Nimród (Orion), régi nevein: Kaszáscsillag, Rendcsillag, Aranypálca, Birópálca, Háromkirály csillaga, Kaszaholdja, Marokverők, Rónakirály, Rónaőrző

mely egy kiterjesztett szárnyú pillangóra emlékeztet.

A népi megfigyelés szerint:

Ha élénken ragyog, bő termést ígér.

Az eredeti Nimród (Orion) vadászalak elképzelés szerint a három középső csillagot “Orion-övének” nevezik, vagy más régi nevei: Mennyország csillag-ablaka, Úristen vetése, Pásztorbot, Koldúsbot, Bejáró gyöngykapuja s határa, Egészkenyér, Félkenyér, Kampófa, Juhászbot.

A néphit szerint:

Az az erős fényű, mozdulatlan csillag, az Istenszeme, éjjel néz,
s meglátja a tolvajt.

Az öv legészakibb csillaga az egyenlítő közvetlen közelében van. Az észak felé meghosszabbított Orion-öv, a Bika (Taurus) csillagkép narancs színű Aldebaran csillagára mutat. Ezen a vonalon még távolabbra fekszik a Plejádok (Fiastyúk) csillagcsoportja. A Plejádok (Fiastyúk) és Kassziopeia (Cassiopeia) között ívelnek át a Perszeusz (Perseus) és a Szekeres (Auriga) csillagai. A Nimród (Orion) lába Rigel csillagától elindulva látható az Eridánuszi folyó (Eridanus) csillagai és a Nyúl (Lepus) csillagkép. A Nimród Orionban lévő Rigel és Betelgeuse csillagok összekötő vonala az Ikrek (Gemini) csillagképre mutatnak, amelynek közelében figyelhető meg a Rák (Cancer) csillagképet.

Azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Orion-öv csillagainak összekötő vonala a Nagy Kutya (Canis Maior), amelynek legfényesebb csillaga a Sziriusz (Sirius), amely az ég legfényesebb állócsillaga.

Felhasznált irodalom:

• Öreg csillagok, írta: Toroczkai-Wigand Ede
• Égi utak, írta: Paksi Zoltán
• Csillagképek atlasza, írta: Josef Klepesta és Antonín Rükl